Az éj rejtélyei - (Misterele nopții) - Mihai Eminescu
added by: haver

Míg fénylő csillagokból
Lassan ránk hull az éj,
Sóvárgó árnyaival,
Suttogó lányaival
Álomba ringat a kéj;

Hány szívet gyönyörbe
Rángat könnyedén!
De, hányat a fájdalom
Bűvös hangja nyom
Halk, szelíd énekén.

Egy pár sápadt árnyék,
Pihe hópelyhek nyomán,
A hold ezüstös sugarai,
Jövőm összes vágyai,
Ezen sodrat fonalán;

Két angyal sírva énekel,
Keservén az éji búnak,
Törvényén a csillagárnak,
Nyomában az égi násznak,
Megesküsznek és lehullnak.

Egy gerle fészekben,
Mint a lepkeszárnyon,
Eros őrülten emeli,
Cirógatja, melengeti
Az álmot, bűvös vágyon;

Az illatos felhőben,
Két szál viráglélek,
Elválasztja az éj násza
Csodálatos susogása,
Nyiladoznak, amíg élnek.

A fénylő csillagokban
Az alvó éj csendjén,
Hány szívet kacagva,
Hányat meg sóhajtva
Hagy ott könnyedén!

Hiszen ez a sorsunk,
Gyakran nagyon mostoha,
Egyeseket jól felemel,
Másokat megkeresztel,
A sírás apró harmata.



Translator: Csata Ernő

see more poems written by: Mihai Eminescu