1. Találkozás Hirosimával - (1. Întâlnirea cu Hiroshima) - Eugen Jebeleanu
added by: haver

Kaoru Yasuinak

Föld, szótlan föld.
Szótlan,
felperzselt bőrével, meztelenül,
bocsánat, Hirosima …
Bocsánat minden lépésért,
ami érinti a sebet, feltépi a heget …
Bocsánat minden pillantásért,
amely - bár simogató - mégis fáj …
Bocsánat minden szóért
Amelyik zavarja a levegőt, ahol keresed
a gyerekeid,
örökre odalett leszármazottjaid …
Nem létező
sír … Szél … szél … szél … szél …

És az egyre halkuló szavuk,
mely idővel elhal
az emlékekben …
Ó, temető … nem létező … nem létező …
Ha sírni akarsz, nem tudsz megölelni
egy urnát, egy sírt legalább …

Hol vannak a csecsemőid Hirosima? Lehet,
hogy a hanyag
ezüst óceánban …
Lehet, hogy az ég
végtelen sírboltjában …
Vagy lehet, hogy éppen ebben a földben,
amelyet taposok …
Minden lépésemet félve teszem …
Minden tenyérnyi föld
egy ravatalt takar …
Mintha az általam taposott föld
azt kiáltaná
- Anyám!

Ó, zománcos ég, szárnyakat adj,
hogy könnyű legyek, felemelkedjek,
hogy lépteimmel ne érintsem a sebeket,
angyalként szeljék az eget a szárnyaim …

… De az ezernyi sebből elővillan,
hozzám közelít Hirosima,
közeledik és enyhén meghajol,
int felém

...Tessék, barátom,
lásd mi volt,
mi van
és mesélj …



Translator: Csata Ernő

see more poems written by: Eugen Jebeleanu