Egy közmondás margójára - (Pe marginea unui proverb) - George Topîrceanu
added by: haver

(Fordította: Csata Ernő)

Ezelőtt még egy évvel, Nae urat,
Úgy ismertem, mint nagy Don Juant,
Hisz, úgy tudta az egész világ,
Ő a legfélelmetesebb szexkirály.
Volt már neki százával szeretője,
Mára nagy csábítások ismerője,
Évek során, fenntartások nélkül,
Elbűvölte környezetét, ahogy vénül
És bírja ezt a szexkirály szolgálatot,
Bármikor kérdezted, úgy válaszolt,
Hogy ő még mindig ifjú és boldog
És várja áldozatát, ki hálójába potyog.
Ó, de ez csak egy ideig, ha sikerül,
Mutatni akarván, hogy meg nem rendül
A kor ítéletétől, és megtartotta magát
A régi férfierőben, mikor ő volt az ász,
És kapott egy nagyon rámenős ajánlaton,
Amit felkínált, egy forróvérű asszony,
Egy nő, aki egy hónapja járkált utána,
Ki szörnyen belebolondult az uraságba,
Mert nagyon elterjedt a híre a hódítónak,
Amolyan nagy, szerelemre áhítozónak,
De ő, az asszony, nagyon vágyakozó,
Nincs pardon, lehet egy szép találkozó,
Mert ugyebár, nem hiába olyan női alak,
Aki ilyen dolgokban nyög, sikít, harap,
Tetőtől talpig finom érzéki és csupa hab,
És nem viccel, egy kemény férfit akar,
Ennél jobb partnerre hol találhatna,
Ha nem őt, akkor kit is választhatna,
A nő e hírekre alapozott, naivan,
De rémülten tapasztalta, mily hiba,
A nagy, híres és büszke Don Juan,
Egy garast sem ér, neves udvarló ugyan,
Mert egyáltalán nem volt képes elkezdeni,
Nemhogy még valami jó dolgot művelni.
Azt el sem mondom, ami utána történt,
Látva az úr gyengéjét, a szerelemben főként,
Ha tovább marad e találkán, úgy lesz idegesebb,
Azt érezte megbolondul, ez a legkevesebb,
Nagy dühbe gurult, mint egy kelekótya,
Öntudatlanul feltört belőle a sikolya,
Mily kegyetlen menet, vesződés, zenebona,
Az anyját szidalmazta, majd őt is kigúnyolta,
És magát annyira felingerelte,
Hogy ráugrott, szinte megverte,
Megpróbálta az úr őt lecsendesíteni,
Megmagyarázni, magát mentegetni,
Ha a harcban nem is volt az élen,
Nem ő volt a hibás teljes egészében,
Nem ő a ludas egyes-egyedül,
Mert rosszindulata fel sem merül.
De a harcban, ha nem sül el a fegyvere,
Akkor az a hibás nem, aki kezelte!
Amíg elhitte volna az üres beszédet,
Arról, hogy az úrból hibás csak egy része,
Úgy döntött, ahogy a szóbeszéd járja,
Akkor bosszút áll és a hibát levágja!
Egy gyors mozdulattal, tele haraggal,
Egy kardot a fegyvertárból kiragadva,
Gyorsan suhintott a gyilkos fegyverrel,
Ami a hiba mellett sújtott le szélsebesen,
Anélkül, hogy egy kicsit is érinteni tudja,
Így ő is, a hiba is épen megúszta!

Tanulság:
Mi mentette meg Nae uramat?
,,Lehajtott fejet nem éri a kard!’’



Translator: Csata Ernő

see more poems written by: George Topîrceanu