(Fordította Csata Ernő)
Időből származó a mélye e nyugodt ormoknak,
Tükrön át érve az üdvözült égszínkékbe,
Rusztikus csordák fuldoklásán átgázolva,
Egy tisztább, másodjáték ez, a vizek özönében.
Rejtett nadír! A költő sok zilált hárfaharmóniát
Összefog, mit elveszít szállva, ki szembe halad,
S ének meríti ki: titkon, ahogy csak a tengervíz jár,
Mikor medúzákat ringat a zöld kolompok alatt.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Ion Barbu
