(Fordította Csata Ernő)
Ők okosak…
Én vagyok a bolond…
De én az vagyok, aki voltam folyton ‒
Lehet én vagyok mégis az okos ‒
Akárhányszor elmondom ezt nekik,
Szerintük… mégis én vagyok a bolond…
Mert más vagyok mint ők, utálom magam…
Mert nem olyanok, mint én, őket szeretem…
Részegen, ők
Hazug, szemtelenek ‒
Barátaim azért tartanak
Bolondnak… s hisznek más alkatnak,
Mert nekik a szeretőm nem tetszik…
Nekem sem tetszenek az ők szeretői…
Az ők szemében a világ női
Mind egyformák…
Szeretőm szemein
Nem csilloghatnak ‒
Csak az én szemeim…
Az összes közül csak én
Vagyok más, mint ők,
S én elmegyek,
Hogy bolondokházába legyek ‒
Nem is bánom, hol maradhatnék,
Így lehetek okos, csak én!…
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Ion Minulescu
