Tudom, hogy már holnap meg fogsz csalni…
De mert az enyém vagy ma teljesen,
Megbocsájtok neked -
Régi a bűn
És nem elsőnek vétkezel! …
Tiszteletedre,
Te legszebbik a lányok közül, akik hazudoznak,
Illatos olajokat égettem ezüst állványokban,
Az ágyba szegfűket szórtam
És pipacsokat -
Csupa vérszínű virágokat -
És fenyőillattal hintettem be a csipkét a tiszta párnákon,
A faliszőnyegbe beletűzdeltem, mint virágvázába
Három élő citrom
És egy száraz eukaliptusz ágat.
De íme,
Éjfélre jár…
Amikor a régi lovagok,
Szeretőikkel együtt szürcsölték az áldott bódulatot…
Jöjj hát,
Jer és bontsd ki az elefántcsont fésűből a hajad,
Döfd szembe a Hazugságot
És ajkad melegében az Igazat
És mondd:
A szerencsések közül, akik így tudtak ölelni
Hány halt meg
És hány átkozódik, mert nem tud elfeledni? …
Tudom, hogy már holnap meg fogsz csalni…
De mert az enyém vagy ma teljesen,
Megbocsájtok neked -
Régi a bűn
És nem elsőnek vétkezel! …
Nem akarok csókokkal párosult szavakat,
Ne mondjál
Semmit, amit mondtál másoknak,
Csupán, amit senkinek sem mondtál.
Nem akarok őrült és végtelen szenvedélyt,
Nem akarok
Semmit, amit a sápadt költő
Koldul öröktől fogva, elhagyottan,
Akarom, hogy megváltoztasd egy pillanatra
Az unalmas percek füzérét,
Töltsd lelkembe egy pohár méhsör végtelenjét,
Fond hajamba a zöld babérkoszorút
És tekintetemben
Dermeszd kővé örökre a tiszta szerelmek ámítását.
És így némán -
Mint két árnyék, egy halom virágra dobva -
Indítsuk az éjféli áhítatot,
Hogy befejezzük holnap hajnalra!
(2015)
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Ion Minulescu
