(Fordította Csata Ernő)
A derült messzeségben hallom egy toronyból
ahogy ver, mint a szív egy harang
és az édes zúgásban
úgy tűnik,
hogy ereimben csendcseppek folynak, nem vér.
Te, erdőszéli tölgy,
miért telepszik rám
a puha szárnyú béke,
mikor az árnyadban heverek
és cirógat játékos leveled?
Ó, ki tudja? - Lehet, hogy
a törzsedből faragják
hamarosan a koporsóm,
és a csend,
amit a deszkáid között érzek majd,
azt érzem már most:
érzem, ahogy leveled a lelkembe csepeg -
és némán
hallgatom, ahogy törzsedben nő a koporsó,
az én koporsóm,
minden múló perccel,
te, erdőszéli tölgy.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Lucian Blaga
