(Fordította Csata Ernő)
Jer, hogy üljünk fa alá.
Fölötte még égi rend.
Az igazság fúvásában,
almafa nagy árnyékában,
kibontanám hajtincsed,
hogy lobogjon, mint álomban,
a föld mezsgyéire.
Mely szót fojtottuk vérbe?
Jer, hogy üljünk fa alá,
hol a bűntelenség órája
játszik a kígyóval együtt.
Te ember vagy, én is talán.
Mégis mily nehéz nekünk
a fényben állás átka!
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Lucian Blaga
