I
Mert a Nap nem tud leáldozni,
ha nem fordul meg a várak
szüzei után, kérdezem:
miért lennék a Napnál másabb?
II
Egy szép lány
Nyitott ablak a paradicsomra.
Valószínűbb az igaznál,
nem él csak álomban.
III
Egy szép lány
az agyag, mi kitölti a mintákat,
kiteljesedvén egy fokon,
ahol a mesékkel rokon.
IV
Milyen tiszta az árnya
a fényben egy lánynak!
Majdnem, mint a semmi,
egyetlen, mi makulátlan.
V
Egy szép lány
az élet égboltja,
ege az égnek,
a gyűrűnek éke.
VI
Szép a szépből feltűntél
megtestesülve hír nélkül,
mint ,,Ezeregyéjszaka meséi''-ben,
a mese mesét szül.
VII
Egy szép lány
képzelgés, mint a kábulat,
melynek talpai, mikor jár,
megnyomnák a port és az utat.
VIII
Egy szép lány,
délibáb a láthatáron,
aranya a beszédnek,
könnye a mennynek.
IX
Egy szép lány olyan,
amilyennek a Nap mutatja:
régi úton egy új tünemény,
szivárvány a harmat cseppjén.
X
Te, szép leány, te maradsz
világunkban az ábrándképek
folytatása, és a mondáknak
az egyetlen igaz emléke.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Lucian Blaga
