(Fordította Csata Ernő)
Ma éjszaka annyi csillag lehull.
Az éj szelleme a Földet mintha fogóba zárná
és ráfúj egy taplóra,
hogy hirtelen meggyújtsa.
Ma éjjel, amikor lehull
annyi csillag, fiatal varázsló
teste ég a karjaimban,
mint egy máglya lángjaiban.
Én bolond,
mint lángnyelveket nyújtom karjaim,
hogy elolvasszam csupasz vállaid havát,
és szívjam, éhesen megemésszem
erőd, véred, büszkeséged, tavaszod, mindened.
Hajnalban, mikor nappalra gyúl az éj,
mikor az éj hamva tovatűnt
egy nyugati széllel,
virradatkor jó volna mi is
hamu legyünk,
mi és - a Föld.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Lucian Blaga
