(Fordította Csata Ernő)
Szeretsz - a rézkorsó hogyha,
megtelik szinte magától
rendre, ősszel és virágokkal,
tűzzel, évszakkal az indáktól.
Szeretsz - ha a kecses szentképet,
mi fájdalmadból lett egy életen át
rámában őrzöd, mint sebével
az ősrégi, zöldellő fát.
Szeretsz - ha idő távlatán, sötét
örvényeken, hol egy spóra sincs,
gyűjteni lendülsz az árnyak közé,
s tied lesz a szöszke mosolyú kincs.
Szeretsz - ha a sok érzés meglátja,
hogy a világon csak szívet talál,
s hogy az útjai végén őt várja
egy másik mese, nem a halál.
Szeretsz - ha a teremtett magában,
a váltással, viharral, nyugvással,
neked sem tűnik egyaránt másnak,
mint holdtól átitatott lávának.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Lucian Blaga
