Én lépek egy fehér napot,
Ő lép egy fekete napot.
Én előretolok egy álmot,
Ő leüti a figurámat,
És megtámadja a tüdőmet.
Én egy évig a kórházban elmélkedek,
Kieszelek egy jó lépést
És nyerek egy fekete napot.
Ő lép egy szerencsétlenséget,
És megfenyeget a rákkal
(Amelyik egyelőre kereszt alakban lép),
De én elébe teszek egy könyvet
És kényszerítem, hogy visszalépjen.
Még leütöm néhány figuráját,
De, észrevétlen, a fél életem
Nincs már a sakktáblán.
‒ Sakkot adok és vesz az optimizmusod,
Mondja nekem.
‒ Semmi baj, viccelek én,
Meglépem az érzelmek sáncolását.
Hátam mögött a feleségem, gyerekek,
A Nap, a Hold és a többi kibicek
Izgulnak minden lépésemért.
Én cigarettára gyújtok
És folytatom a játszmát.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Marin Sorescu
