Szimmetria - (Simetrie) - Marin Sorescu
added by: haver

(Csata Ernő fordítása)

Mendegéltem,
Amikor egyszer csak előttem
Ketté vált az út:
Egyik jobbra,
Másik balra,
A szimmetria szabályai szerint.

Megálltam,
Szemeimet összehúztam,
Összecsücsörítettem az ajkaimat,
Köhögtem,
És elindultam jobbra.
(Éppen amerre nem kellett volna,
Ahogy kiderült utána.)

Mentem, ahogy tudtam,
Nem érdemes részletezni.
És aztán ott tátongott előttem két
Szakadék:
Egyik jobbra
Másik balra.
Beledobtam magam balra,
Szemrebbenés vagy lendület nélkül,
Egy bal oldalon levő rakásba,
Ami, jaj, nem volt pihével burkolva!
Kúszva, tovább mentem.
Kúsztam, amit kúsztam,
És egyszerre előttem
Megnyílt két széles út.
„Megmutatom nektek!" ‒ mondtam ‒
És elindultam ugyancsak a bal oldalin,
Gyűlölettel.
Téves, nagyon téves, a jobb oldali volt
Az igazi, igazi, nagy út, mondják.
És az első kereszteződésnél
Teljes lényemmel ráálltam
A jobb oldalira. De ismét,
A másikra kellett volna, a másikra…
Most az elemózsiám fogytán,
A vándorbotom a kezemben megöregedett,
Többé nem rügyezik ki,
Hogy az árnyékába álljak,
Mikor a reménytelenség erőt vesz rajtam.
A csontjaim elkoptak a köveken,
Nyikorognak, morognak ellenem,
Mert folyton csak hibáztam…

És íme előttem ismét megnyílik
Két ég:
Egyik jobbra,
Másik balra.



Translator: Csata Ernő

see more poems written by: Marin Sorescu