Jöjj az erdei forráshoz,
Amely homokján remeg,
Ahol domboldali padkát
Lehajló ágak rejtenek.
És ölelő karjaimba
Rohanj, keblemre hullj utána,
Hogy lefejthessem fátylad
S felfedjem az orcádat.
A térdeimre ülhetsz,
Óráink így múljanak,
És hajadba, megremegve,
Hársvirágok hulljanak.
Szőke hajú, szép homlokod
Lassan, karjaimba hajtsd,
Ajkamnak hagyd áldozatul,
A te édes ajkadat.
Boldog álmot álmodunk,
Melyben egy dal kísérne,
A magányos források
Szelíd zizzenése;
Pázsitján a gondűző
Erdő harmóniájának,
Sorba-sorba, fölénk,
Hársvirágok hullnának.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mihai Eminescu
