Ama sok száz árbócosból,
Kihajózva, vízi útján,
Széjjel vajon hányat roncsol
A szélvihar, a hullám?
Ama vándormadárrajból,
Messze földi útjaiban,
Hányat fullaszt vízbe, vajon
A hullám, a szélvihar?
Akár szerencsédet űzöd,
Akár futsz az eszmék után,
Nyomodban van, alig tűröd,
A szélvihar, a hullám.
Gondolatod úgysem értik,
Mi dalaidból átvillan,
Száll örökkön s elkísérik,
A hullám, a szélvihar.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mihai Eminescu
