(Fordította Csata Ernő)
Halkuló éjeken,
Néma völgyeken,
A futó szeleken,
Átjön egy hang;
Szálló felhőből,
Hold hidegéből,
Álmok mélységéből,
Felvillan egy arc.
A világ sem rikolt,
Fenn a telihold
Hullámokat kiolt,
Ikonja vagyok;
Szemem rá nézne
A világ széltében.
Elkábult elmémmel
Én sírok s dalolok.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mihai Eminescu
