(Fordította Csata Ernő)
Még van egy óhajom,
Az est csendjében
Hagyjatok meghalnom
A tengerszélen;
Puha legyen álmom
Az erdő közelében,
Vizek végtelenjében
Derült az égboltom.
Nem kell annyi zászló,
Díszes ravatal,
Fonjátok ágyamat
Sok zsenge ágból.
És senki utánam
A fejemnél ne sírjon,
Csak az ősz bánja
A fonnyadt avaron.
Míg forrásvize csobog,
Zubog szakadatlan,
Fenyők hegyén, magasan,
A lenyugvó hold topogjon.
Lenge szellő hűvösén
Az esti kolomppal,
A szent hársfalombja,
Boruljon majd fölém.
Bolyongó éveim
Örökre elmúlnak,
Boldog emlékeim
Rám borulhatnak.
A borókák mögül
Felkelő csillagok,
Mint jó barátok
Mosolya rám derül.
Nyöghet majd kínjában
Tenger zord éneke…
De, én már por leszek,
A rögös magányban.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mihai Eminescu
