(Fordította Csata Ernő)
,,Ó, ne menj, ne menj el,
Oly kedves vagy nekem!
Tengernyi kívánságodat
Csak én teljesíthetem;
A sötétség leplében
Te vagy a hercegem,
Akinek víz mélyébe réved
Korom szeméből az értelem;
És a hullámok zajában,
Ringó nádas susogása,
Elárulja titkon neked,
Hol lesz szarvasok járása;
Nézlek varázsba merülten,
Ahogy szelíden dúdolsz,
Míg a tündöklés vizébe
A lábadat kinyújtod.
Az ezüstös holdfényben,
Míg a tó tükrén ragyog,
Éveid perceknek tűnnek,
S az édes percek századok.''
Az erdő szelíden suhintva
Fölém lombot varázsol;
És hívására fütyörészve,
A mezőt is megjárom.
Ma, ha újra visszatérnék,
Nem tudnám megérteni...
Hol vagytok gyermekévek,
És álmaim bűvös erdei?
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mihai Eminescu
