(Csata Ernő fordítása)
Az emberben felejtetted Uram
ezüst szerszámod ragyogását,
mint egy szórakozott sebész,
aki a páciens bőrébe varrja a szikét és az ollót.
Különben honnan ez a címtelen kétségbeesés,
e kölcsönvett könnyek iróniája?
Egy villámsújtotta epilepsziás
terhesen marad,
de ki bábáskodik és ki veszi ki
üstökéből az ábrándozást?
Az öngyilkos búskomorságból
ugrik le a Notre-Dame katedrálisról,
és estében szétnyom egy gyereket.
Ki ítélte arra, hogy esés közben gyerekgyilkos legyen?
Nem hiába írták a csavargók a falakra
,,itt a fejelés helye"
még egy esélyt adva, hogy ellenőrizd
a halál jogosan megillet-e,
a halál szigorúan magánügy-e.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mircea Dinescu
