(Fordította Csata Ernő)
Az oroszlánok a homok méhébe szívódtak,
a majmok kipusztultak a saját bánatuktól...
Megjelenhetnek ezer év múlva,
ahogy a kőrisbogarak a részeg asztala alatt,
narancs és flamingók magjait hordozza a szél,
a tájfun szétteríti a zsiráf hímporát,
dinnyét fogunk enni,
és magok helyett szalamandrákat és mókusokat köpünk.
A természet észbe kap,
elolvad az idő édes amnéziája,
a vízierőművek halat és füvet termelnek,
a villám az égőket szopja, mint a borjú.
Az apa bocsánatot kér
A fiától,
de attól félek leginkább,
hogy Pilátus - az ember
majd, ismét a kezeit mossa.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mircea Dinescu
