Volt egyszer, amint a mesékben,
Volt, mint soha talán,
Valami nagy fejedelemségben,
Egy szépséges csodalány.
Sache Soiculescu nagybátyámnak,
akinek a hangját idézem.
A sok-sok testvérbátyámból:
Bús dalnok, párásabb,
mint a lakodalmi óbor,
melyet az örömapa kínálgat,
rajta díszes szalagcsokor.
Én lépek egy fehér napot,
Ő lép egy fekete napot.
Én előretolok egy álmot,
Ő leüti a figurámat,
Az úton mendegéltem. Holdvilágnál, úgy, ősszel.
És utolér, majd elmegy mellettem
Egy karika.
Egy nagy vaskarika. Amelyik