A történelem lebeg. A város abortált.
A dolgokat átnevezték a hivatalban.
Puskin fehér nadrágjában deportált
Lesz betűk Szibériájába, holtában.
Az állomások bolondjaival mit csináltatok?
Kiknek nyelvük nem volt rongyból, legalább.
Kenyeres zsákok, izzadság, szivarok
és a ringyó, cinkos hallgatás.
Poharak a küszöbön, halott az asztalon,
a tükrök puha táncruhákba bújtak,
a macska nyakára is láncot húznak,
poharak a küszöbön, halott az asztalon.
Szerettem mióta vagyok
Nyári ég, ha tisztán ragyog,
A bozontos rekettyéket,
Szivárványokat a bércen
1. A tenyerek
Igen, a tenyerem év végére kérges lett.
Rajta, tartós keményedések nőttek.
Ama sok száz árbócosból,
Kihajózva, vízi útján,
Széjjel vajon hányat roncsol
A szélvihar, a hullám?
2
Lelkembe vájtam szentélyeket,
Hogy oda faragott képeket tegyek,
Ahol szarvasaim merengjenek
A közember
I. Dilemma
Mint nagy vércseppek
Folynak a levelek az ágakról, -
És az alkony, vérpirosan,
Beárad lassan az ablakon.
Én nem zúzom szét a világ csodakelyhét
és nem ölöm meg
az eszemmel a titkokat, melyeket találok
az utamon