(Fordította Csata Ernő)
Ők okosak…
Én vagyok a bolond…
(Csata Ernő fordítása)
Vársz valakit?
De kit, nem tudod?
(Fordította: Csata Ernő)
Mélyen tisztelt Hölgyeim,
Előkelő Közönség!
(Fordította Csata Ernő)
Egy kemény mennyezetű
helyiségben, bármelyikben,
(Csata Ernő fordítása)
Mendegéltem,
Amikor egyszer csak előttem
(Csata Ernő fordítása)
Hiába volt a mennyben,
Ádám az ösvényeken sétált izgatottan és szomorúan,
Míg fénylő csillagokból
Lassan ránk hull az éj,
Sóvárgó árnyaival,
Suttogó lányaival
Éjjel a szomorú dómban, a nagy viaszgyertyák
Sárguló fényében, melyek az oltár mellett égnek -
Míg a dóm mélyén a magas kupola rabja a sötétnek,
Ahová nem világítanak a vörösen kialvó gyertyák,
Jöjj az erdei forráshoz,
Amely homokján remeg,
Ahol domboldali padkát
Lehajló ágak rejtenek.
Kedvelem a fényképeket – amikor
átváltoznak tigrisekké: mindegyik
szájában jókora idő.